Prológus

~ˇ.ˇ~Yoongi:

Tisztán emlékszem még arra a napra,mikor az a baleset történt.AZ ami mindent megváltoztatott.Hogy milyen balesetről is beszélek?Erről: 
Még 7 éves lehettem,mikor ez a baleset történt.Édesapánk kitalálta,hogy mivel volt 3 szabadnapja,akkor ő kihasználja és elviszi a családot a hegyekbe kirándulni.DE az úton felfelé az autó lecsúszott a meredek útról,egyenesen bele egy fába.Ez a fa pedig áttört az üvegen egyenesen édesanyánkba és édesapánkba.A fa nehéz volt..A szilánkok pedig az arcukat és karjukat szanaszét vágták.Szörnyű látvány volt..Egy dolgot pedig sosem fogok tudni magamnak megbocsájtani.Tehettem volna azért,hogy túléljék.De én csak sírtam és sírtam..míg az idejük lejárt.Hívhattam volna a mentőket,de hát a 7 éves hülye fejemmel nem tudtam a számukat.Kiabálhattam segítségért,de ki járt volna pont ott,akkor?Senki és semmi.
Az öcsémmel csak sírtunk,vagy órákon keresztül,mikor úgy gondoltuk,felmegyünk az úthoz..Nem sok idő múlva egy autó haladt volna el mellettünk,de észrevettek minket és egy néni kiszállt hozzánk.Kérdezgetett minket,hogy mi történt és,hogy miért vagyunk itt egyedül..én pedig elmeséltem.Megnyugtatott minket és kihívta a mentőket.Mikor kiértek sajnálattal közölték,hogy olyan súlyosak voltak a sebesüléseik,hogy tényleg meghaltak.Eszeveszett sírásba törtünk ki az öcsémmel,Yugyeommal.
Amikor a mentősök távoztak,közölte velünk a jószívű hölgy,hogy elvisz minket egy helyre.Mi valamennyire megnyugodtunk,de én rájöttem.Egy olyan helyre vittek minket,ahol azok a gyermekek tartózkodnak,akiknek nincs sem anyjuk,sem apjuk.Egy ideig minden szép és jó volt.Lassan feldolgoztuk Yeommal,hogy egyedül maradtunk.Viszont rá pár hónappal elvitték..Ahogy az épület ajtaján kilépett az új szüleivel,úgyszintén az életemből is távozott.Rengeteget sírtam miatta.Féltettem és reméltem,hogy jó kezekbe került,az én egyetlen öcsém.Félévvel később ezután engem is elvittek.Felneveltek és most itt vagyok:
Iskolába járok,vannak barátaim és a "szüleimmel" még mindig együtt élek,bár már elmúltam 18 éves.
Az öcsémet még mindig nem találtam meg,de egyszer,remélem erre is sok kerül. 
Nem vagyok boldog,mert úgy érzem,valaki hiányzik mellőlem.
Nem eszek,dohányzok és iszok.(Bár ezt csak ritkán szoktam) 
A suliban "Mr.Köcsög" a becenevem,mivel mindenkivel bunkó és kegyetlen vagyok.Azt hiszem/hittem,hogyha az én életem elvan baszva,akkor legyen fair és a másiké is ellegyen. 



Remélem tetszett a prológus,később érkezem az első fejezettel^^~Ria